Egy igazi lapályra emlékezem, amely tele van apró tavakkal, sással és ingovánnyal. Milyen szomorú ez a táj! Csak a szúnyogok élnek itt meg a varangyok. Hol láttam ezt a tájat? A vidék nevét nem tudnám megmondani, a térképen nem tudom megmutatni e helyet. De valamikor jártam itt, emésztő kétségbeeséssel szívemben. Tájemlékeim csodálatosan élesek és rögzítettek. Külön térkép ez, melyet az élet rajzol az emlékezet számára. Emlékezem vad, fülledt kertekre, ahol nem is jártam soha. Félelmes emlékek ezek: vándorok és kalandorok vagyunk, útlevél nélkül is járunk a világban, vándorlunk lapályokon, egy életben, melynek igazi határait nem ismerjük pontosan.