Időbe telik, míg az ember megtanulja, s aztán külön időbe, míg az ember meggyőződik róla, hogy a világi rend pontosan olyan kezdetleges, mint ahogy azt a közmondások tanítják. Meg kell tanulni, hogy amire nem törsz, azt elhozzák és utolér, ami vagy, aki neked nem olyan fontos, annak számára te egyszerre fontos és becses leszel, a nő, akihez hideg vagy, szemeit forgatja feléd, a pénz, mely után nem hajolsz le, egy napon bekérezkedik életedbe. Igen, az élet olyan, mint a rossz regényekben. De kissé olyan is, mint a jó regényekben, ahol nem történik minden közmondásszerűen és szabályosan. Ehhez megint külön idő kell. Akkor észreveszed, hogy a nő, akit szeretsz, fütyül rád, hiába bűvölöd hidegséggel, a pénz, melyért megdolgoztál, bírói és ügyvédi erőlködés árán sem tér meg hozzád, a siker, mely után nem nyúltál, de megérdemelnéd, gőgösen elhajt mellette. Ilyenkor pislogsz, nem érted. Nehéz ez.