Szókratész kérdéseket tett fel a Plákán hallgatóihoz. Mi a bátorság, mi az igazságosság, mi a derekas helytállás? Az athéni polgárok pedig válaszoltak neki. Theogorász egyetlen kérdésre sem felelt. Mester arra kérlek, taníts meg engem a bölcsességre, szeretném tudni mindazt, amit te tudsz. – szólalt meg végül Theogorász. Mire vágysz a legjobban? A bölcsességre. – válaszolta Theogorász. Akkor lépj közelebb és hajtsd le a fejed. – mondta a Mester. És az ifjak nagy ámulatára, belenyomta Theogorász fejét, a kert végében álló dézsába, mely színültig volt esővízzel. Amikor érezte, hogy Theogorász nem kap levegőt, kihúzta a vízből és megkérdezte tőle: Mire vágysz a legjobban? A bölcsességre- válaszolta Theogorász. Ekkor ismét a víz alá nyomta. Mikor az már nehezen lélegzett, kihúzta a vízből és a korábbi kérdést szegezet neki: Mire vágysz a legjobban? A bölcsességre. - válaszolta Theogorász. Szókratész kénytelen volt megismételni az előbbieket. Amikor Theogorász már nem bírta tovább a víz alatt, a ruhájánál fogva kiemelte a dézsából és megkérdezte: Mire vágysz a legjobban? Levegőre. – válaszolta a fuldokló Theogorász. Majd ha úgy vágysz a bölcsességre, amint most vágytál a levegő után, akkor elnyerheted.