Még mindig örülsz és lelkendezel, mert egy pillanatra kisütött életed fölött a nap? Melegáram járja át idegeidet? Mosolyok szállnak feléd, emberi szavak vígasztalnak? Még mindig nem tudod, hogy holnapra mindez törmelék lesz és kacat? Mert az élet pontos mozdulatokkal vissza is veszi mind azt, amit ad. Összetöri, amit felépít, eltapossa, amit odalök ajándéknak? Még mindig nem tudod, hogy minden dolog, melynek köze van az emberekhez törékeny? Én már tudom. Vigyázz, két kézzel nyúlj az öröm után, nagyon óvatosan, törékeny.