Az ember mindenét feláldozza egy reménységért. Amit pedig szerzett és szerez, azt ismét egy újabb reménységért áldozza fel. Úgy látszik ez a természet kaján rendje, amelyet azért teremtett, hogy mindig kivegye kezünkből azt, amit megkaptunk. Nem gondolunk boldogságunkkal a jelen pillanatban, hanem mindig az eljövendő időkre halasztjuk, mintha a jövő is más volna, mint a jelen.