A globális ruhaipar, benne világmárkák, beszállítóinak gyáraiban dolgozó munkások (80 százalékban nők) többsége nem keres napi 6 eurónál többet. A legnagyobb ruhagyártó országokban (Kínában, Indiában, Bangladesben, Kambodzsában, Srí Lankán, Indonéziában és Malajziában) az államilag megszabott minimálbér meg sem közelíti a szakszervezeteket és munkajogi aktivistákat tömörítő világszervezet által 2013-ban kikalkulált létminimumot – derül ki egy világméretű kutatásból, amit a Tudatos Vásárló portál ismertet.  A legrosszabb a helyzet Bangladesben és Srí Lankán, ahol a minimálbér a létminimum összegének mindössze 19 százaléka, de ez az arány a „legjobban” teljesítő Malájziában is csak 54%.A ruhaipari óriások évtizedek óta hitegetnek mindenkit: a munkásoknak ígérik, hogy bérük egyszer csak eléri majd a létminimumot, de előbb ki kell dolgozni ennek hátterét, hogy közben a cégeket se érje veszteség. A cégek a vásárlókat eközben biztosítják arról, hogy ruháik etikus módon készülnek, aggodalomra semmi ok, minden tőlük telhetőt elkövetnek a munkások jólétéért.  A valóság mindenközben az, hogy a létminimum alatt élők a mindennapos túlórázások miatt kimerültek, alultápláltak, nem jutnak elég élelemhez, egészségügyi ellátáshoz, nem védi őket szociális háló, nem járathatják iskolába gyerekeiket, nyomorúságos körülmények között élnek.