Hat óra – ennyi munkaidő után fárad ki pszichológusok szerint annyira az ember, hogy zuhanni kezd a termelékenysége, ügyetlenebb lesz és kevésbé precíz. A hivatalos munkanap mégis nyolc órából áll, és aki kevesebbet akar dolgozni, azt lusta munkakerülőnek tartják.  A hatórás munkanap támogatói szerint ez hülyeség: a végén úgyis körülbelül ugyanannyi munkát végez el a nyolcórás dolgozó, mint a hatórás, pláne, ha a kimerültség miatt igénybe vett betegszabadságokat is hozzászámoljuk. Viszont a hatórás eközben emberi életet tud élni, míg a nyolcórás nem.  Hát most majd kiderül, hogy mi az igazság. Ugyanis Svédország második legnagyobb városának, Göteborgnak az önkormányzata példátlan léptékű társadalmi kísérletbe kezdett. Az önkormányzat idősgondozó szolgálatának egy részét átállítják – a fizetés csökkentése nélkül – hatórás munkanapra, míg a másik részét nyolcórás foglalkoztatásban tartják.Egy év múlva összehasonlítják a két csoport teljesítményét, és akkor eldöntik: bevezessék-e a helyi közigazgatás egészére a könnyített munkanapot avagy sem.Ez az ötlet egyébként időről időre visszatér. Talán a leghíresebb példája a megvalósult dolgozói álomnak éppen a kapitalizmus egyik nagy ikonjának, a reggeli kukoricapehely feltalálójának, Kelloggnak a gyára volt. A gyáros ugyanis a három nyolcórás műszakot lecserélte négy hatórás műszakra. És láss csodát: több száz új állás keletkezett, csökkentek a gyártási költségek és a dolgozók is boldogabbak lettek.  Az amerikai The Atlantic magazin gyűjtése szerint az EU legkeményebben dolgozó munkásai a görögök és az osztrákok – mindkét nemzet fiai és lányai heti 44 órát dolgoznak.  A „lusta”dánok jó, ha kitöltik a heti 39 órát. Csakhogy a görögök buzgósága a termelékenységben egyáltalán nem köszön vissza, míg a dánok Európa legjobb dolgozói közt vannak.(Persze az ilyen adatok hátterében sokszor a gépesítettség áll: a jobb technológia növeli az egy munkaórára jutó termelékenységet.) Mi magyarok heti kicsit több mint 40 órát dolgozunk, ám a termelékenységünk a görögökénél is rosszabb. Egy 2012-es kutatás szerint a munkaidő hossza és a termelékenység közötti összefüggés meglehetősen bonyolult. Biztosan kimondható, hogy a gazdagság ma már nem elsősorban a ledolgozott emberóráktól függ, hanem sokkal inkább a felhalmozott tudástól és technológiától.Eléggé egyértelmű az is, hogy az emberek hatékonyabban dolgoznak, ha korlátozzuk az adott feladat elvégzéséhez adott időt. Ugyanakkor az, ha valaki túl keményen dolgozik, összességében ront a teljesítményén: hamarabb lesz például beteg.Persze a gazdaság természetének a változásával alakulhat az optimális munkaidő hossza is. Könnyen lehet, hogy a tudásalapú gazdaság szellemi dolgozóinak hatékonyságát valóban hosszabb távon is növelné a rövidebb munkaidő.Majd Göteborgban kiderül.