A krónikák mindeddig 42, a náci vezér elleni merényletkísérletet, illetve tervet jegyeztek fel, a mostani - amelyről Charlotte Chandler a Dietrichről írt, a napokban megjelent életrajzi könyvében számolt be - immár a 43-ik. Erről mindeddig senki nem tudott, Chandler a könyvhöz szükséges kutatások során bukkant rá a filmbe illő tervről szóló dokumentumokra.
Marlene Dietrich 1930-ban - három évvel azelőtt, hogy Hitler birodalmi kancellár lett - a Heinrich Mann regénye alapján készült, A kék angyal című filmben Lola szerepében vált egy csapásra világsztárrá. Nem sokkal később felfedezőjével, Josef von Sternberg rendezővel Hollywoodba utazott, és ott az elkövetkező években számos világhírű rendező keze alatt számos filmben játszott.
Nem sokkal a nácik hatalomra kerülése után Hitler propagandaminisztere, Joseph Goebbels pénzt és hírnevet ígérve megpróbálta hazacsábítani a náci diktátor által csodált színésznőt, aki - több kollégájától eltérően - ellenállt a "barna diktátor" hívásának.
Pontosabban - mint Charlotte Chandler mostani életrajzi könyvéből kitűnt - a harmincas évek második felétől a hazatérésre mégis csak egyfajta, sajátosan "dietrichi" forgatókönyvet tervezett. Az életrajzíró ezt az amerikai állampolgárságot felvett színésznő egyik szeretője, az ugyancsak színész és 2000-ben elhunyt ifjabb Douglas Fairbanks egyik leveléből tudta meg.
Fairbanks elmondása szerint Marlene Dietrich "ördögi" tervet forgatott fejében arra, hogy a diktátort eltegye láb alól. Ezért azt tervelte ki, hogy látszólag mégis enged Goebbels arra vonatkozó ajánlatának, hogy karrierjét a harmadik birodalomban folytassa. Elhatározta ugyanakkor, hogy egyetlen "komoly" feltételt támaszt, konkrétan azt, hogy találkozhasson Hitlerrel. A többit a színésznő a következő szavakkal mondta el Fairbanksnek: "Elhitetem vele, hogy őrülten szerelmes vagyok belé". És arra is kész lett volna, hogy egészen a hálószobáig eljussanak. A "gyilkos fegyvert" pedig egy mérgezett hajtű jelentette volna.
A hazatérésre végül kellő esély híján mégsem kerülhetett sor, pedig Marlene - mint Fairbanks áradozott - rendkívül bátor nő volt. "Meggyőződésem, hogy a terv végrehajtása érdekében életét is feláldozta volna" - fogalmazott a színész.
Dietrich bátorságára utal, hogy a háborúban több alkalommal is kockáztatta életét. Énekesnőként többször is az amerikai katonáknak tartott előadásokat, a lehető legközelebb a frontvonalhoz. "Gyakrabban volt a fronton, mint Eisenhower tábornok" - nyilatkozta róla Billy Wilder rendező, aki 1957-ben A vád tanúja című filmjét Marlene Dietrichhel a főszerepben forgatta. És Wilder szerint Dietrich egyszer arról beszélt neki, hogyha Eva Braun helyett ő lehetett volna az "idióta tapétázó" mellett, sok minden másként alakulhatott volna.

(MTI)