A férfikor legnagyobb tragikus kísértése nem a nő, hanem a hiúság. Egyszerre megrohan a világi éhség. Rangot akarsz, helyzetet az emberek között, címet vagy érdemrendet, mindent, ami csillog, amit melledre akaszthatsz fityegőkben, névjegyedre nyomtathatsz, üres és hangzatos szavakban. Karosszéket akarsz, mikor a többiek mezítláb tolonganak az országutakon, s a városok flaszterein. Méltóságot akarsz, mikor az élet az emberek tömegei számára oly nyomorúságosan sivár, hogy legtöbben elvesztik emberi méltóságukat is. Ez a nehéz óra a férfi életben. Legtöbben elbuknak ilyenkor, csak az marad ember és férfi, aki meg tud hajolni az emberi nyomorúság előtt, beéri az egyetlen ranggal, melyet ember viselhet. A munka tudatának és a segítőkészség, a türelmes méltányosság rangjával és elutasít mindent, amit a világ értéktelen elismerésben adhat neki. Maradj címtelenül és dísztelenül ember. S akkor csakugyan lesz valamilyen rangod az emberek között.