Azt, hogy valaki a jót elérte, ezt bizonyossággal akkor állíthatjuk, ha jobbá vált, ha meggyőződését nem változtatja, és kiteljesedik, a jóban megmarad, nem keres többé mást. Ezért nem lehet ez sohasem a gyönyör. Mert a gyönyör nem elég önmagában, és az illető a szeretetével sem tud ugyanannál a tárgynál megmaradni, mert ugyanaz a tárgy nem ad újra és újra gyönyört. Örökösen az új az, amiben az illető örömét leli. Fontos, hogy a jó, amit valaki a saját maga számára választ, ne a puszta érzelem legyen, amelyet az ember a jó birtoklásakor érez. Mert különben kielégítetlenül fog maradni, az aki ezt jónak nevezi. Hiszen csak azaz érzelem lesz az övé, amit a jó felett mindenki érezne.