A tél vegytisztított, szagtalan levegőjében, az utcán menve, hirtelen bodzaillat csap felém. Ez az érzékelés csak káprázat, öncsalás; bodza nincs, nem is lehet, közel és távol, sehol az évszakban. A bodzabokor, mely harsány illatával most felém árad, csak emlékeimben virul. Az emlékezésnek is van éghajlata, flórája és faunája. Ez az éghajlat egyáltalán nem mérsékelt. Telítve van végletekkel. Az igazi ősz soha nem az, amelyet éppen megélünk, hanem az a másik, aranyfürtös, halálra érett és csodálatos, melyre egy tavasszal emlékezünk.