Járnak a városban és a világban, s keresik egymást. Lenéznek a villamosról, bemennek egy kapu alá, a lakók névjegyzékét olvassák, szórakozottan, elkínzott arckifejezéssel, s reménykedve is, mert, hátha ott lakik. Mindegyre keresik egymást. Arcukon figyelem, az önkívület nehezen fegyelmezett figyelme. Mind holdkórosak és ámokfutók, akkor is, ha reggel nyolckor pontosan bemennek a hivatalba. Igézetben élnek, s közben házügynökök, korrekten. Valami történik a világban. Figyelj csak. Nézd, erre jön! Nézd az arcát! Milyen félelmes és merev, milyen bandzsal a pillantása, mintha látna valamit! Ne zavard! Szerelmes.