A csillag, amely alatt születtünk és halunk, nem változik. Milyen szegény a lélek, mely úgy nézi a nyári eget, mint egy menetrend esélyeivel telített pályát. Nem utazni sehová, csak élni, a végtelenben, a csillagok alatt, lélegezni, csukott szemekkel, a nyári éjben, s felpillantani az égre fényes szemekkel, melyek csillogni kezdenek, ha a csillagok fénye reáesik.