Kevés történelmi dokumentum bír akkora jelentőséggel, mint II. András 1222-ben kiadott Aranybullája, amelyet sokan az első magyar „alkotmánynak” tartanak. Az eredeti példányok ugyan elvesztek, de a Magyar Nemzeti Levéltár kincsei között ma is láthatók a király aranypecsétjei és az oklevél átírásai. A magyar Aranybullát méltán emlegetik Európa első szabadságlevelei között, mint a társadalmi szerződések középkori előképét. Az 1222-es törvény szövegét később az első írott magyar ,,alkotmánynak” tekintették, elsősorban azért, mert az uralkodó s a kiváltságokkal rendelkező nemesség egyezségét látták benne: a királyi hatalom korlátozását, a középkori értelemben vett szabadságjogok elismerését. II. András aranypecsétje egy üreges érem, két préselt, kör alakú, és egy hosszabb szalag formájú aranylemezből összeforrasztva. Előoldalán a trónon ülő uralkodó képmása, a hátoldalán pedig a hétszer vágott pajzs, a mai magyar államcímer egyik első előfordulása.