Új útmutatót tett közzé az Európai Bizottság, amelynek célja, hogy egyszerűbbé tegye annak megállapítását, mely ország tekinthető egy uniós munkavállaló szokásos tartózkodási helyének, vagyis hol jogosult társadalombiztosításra. Az útmutató elválasztja egymástól a szokásos és az ideiglenes tartózkodási hely, valamint az egyszerű tartózkodás fogalmát. Andor László foglalkoztatáspolitikai biztos szerint a mintegy ötven oldalas kézikönyv segítséget nyújt a tagállami hatóságoknak, hogy megfelelően alkalmazzák az uniós előírásokat, amelyek értelmében minden uniós munkavállaló egyetlen úgynevezett szokásos tartózkodási helyhez kapcsolódóan vehet igénybe szociális ellátást. "Az uniós jog világos garanciákat ad annak kiküszöbölésére, hogy bárki visszaélhessen egy másik tagállam szociális ellátórendszerével" - jelentette ki. Az aktívak alapvetően ott jogosultak ellátásra, ahol dolgoznak, az inaktívaknál, nyugdíjasoknál, diákoknak a szokásos tartózkodási hely a mérvadó. Ennek megállapításánál figyelembe kell venni, hogy hol, milyen rokoni kapcsolatai vannak az illetőnek, mennyi ideig tartózkodik a kérdéses országban, és a tartózkodás egybefüggő-e. Az útmutató szerint vizsgálni kell, hogy a munkavállaló jogviszonya milyen munkaszerződés alapján melyik tagállamhoz köthető, hol végez esetleg olyan tevékenységet, amelyért nem kap fizetést. Meg kell nézni az uniós jog szerint azt is, hogy az uniós polgár hol fizet adót, milyen okból költözik el egyik tagországból a másikba, illetve diákok esetén azt is, hogy honnan származik a bevételük. Az útmutató példákkal is igyekszik segíteni annak megállapítását, hogy egy határ menti ingázó, egy idénymunkás, egy nyugdíjas, egy diák vagy egy kiküldött dolgozó helyzetét hogyan kell értelmezni.